Hihetetlen gyorsasággal telik az idő. A nővérem fia tegnap még édes, totyogó kisbaba volt, holnap pedig megházasodik. A nővérem nagyon lelkes az esküvő miatt, de nem akar rátelepedni a fiatalokra, így sok ötletét inkább velem osztja meg. Tegnap is a közelgő esküvőről beszélgettünk egy csésze tea mellett; szóba került a menyasszony ruhája és a vőlegény öltönye is. Megtudtam, hogy a vőlegény nagyon nehezen talál magának öltönyt; a régi öltönye már nem jó rá és amúgy is újat szeretne a nagy napra. De sehol nem talált eddig jó áron minőségi öltönyt, mindenhol vagy csillagászati árat kérnek érte, vagy silány a minősége és előnytelen a szabása. Különösen nehéz helyzetben van az unokaöcsém, mert magas, de nem testes, inkább vékonyka alkat, így a konfekcióméretek mind nagyon bő szabásúak rá. Ajánlottam azt az öltönyházat, ahol mi varrattunk a múltkor a férjemnek a jótékonysági eseményre. A nővérem hálásan megköszönte és fel is írta magának, nehogy elfelejtse megmondani a fiának. Őszintén reméltem, hogy segít megoldani a helyzetet a javaslatom; emlékszem, mindig is nehezen tudott csak ruhát venni a nővérem a fiának.
Szaporodnak az esküvő körüli gondok
Kiderült, hogy szegény fiúnak nem az öltöny az egyetlen problémája. A fogorvoshoz is visszajáró vendég, néhány hete elkezdett kijönni az egyik fogából a tömés. Amikor észrevette, csak legyintett, hogy majd elmegy és megcsináltatja; ellinkeskedte, ahogy a nővérem fogalmazott. Most pedig a fiú nyakán az esküvő és nem akarja, hogy a lagzin essen ki a tömés. A fogorvos, aki a tömést csinálta már régen elköltözött a város túlsó felébe, így nem volt más választás, új fogorvos után kellett nézni. Először megpróbálkozott egy olcsón dolgozó, közeli fogorvossal az unokaöcsém, de nem volt lenyűgözve az eredménytől; még aznap este kiesett az újonnan berakott tömés. Keresgélt tovább és egy kicsit messzebb lévő fogorvosi rendelőt talált, de az annyira népszerűnek bizonyult, hogy alig lehetett időpontot egyeztetni velük, így nem is tudott elmenni oda. Úgy tűnik, most talált egy jó áron dolgozó, megközelíthető fogorvost, akihez be tudott kerülni egyik este munka után. Meg is csináltatta a tömést és egyelőre tartósnak tűnik; reméljük, így is marad. Csupa pozitív élménye volt a fogorvosnál; a barátságosan és megnyugtatóan berendezett rendelőben segítőkész, mosolygós fogászok és asszisztensek dolgoznak. Az unokaöcsém sosem félt a fogorvostól, de nem is volt a kedvenc programja a fogorvos meglátogatása. Nem így volt ezzel a nővérem, aki nagyon összemelegedett a fogorvosunkkal még ovisként, mindig nagyon szerette, ha fogászatra vittek minket a szüleink. Én nem különösebben rajongok a fogorvosokért, de lelkiismeretesen el szoktam járni évente kétszer kontrollra.
A tartósság a fogtöméseknél is vitathatatlan előny
Ahogy beszélgettünk, szóba kerültek a fogtömés árak és nekem leesett az állam. Szerencsére csak kontrollra szoktam menni a fogorvosomhoz, egyszer-egyszer kell csak komolyabb dolgot csináltatnom és egy ideje nem volt rá szükség. Egy fog betöméséért is borsos árat kérnek, de talán a gyökérkezelés és a korona felhelyezése még ennél is drágább. Ilyenkor sajnálom, hogy sosem vonzott a fogorvosi pálya. Mondjuk én inkább azt mondom, hogy egyszer kérjék el az árát, de utána sok évig legyen jó és tartós. A tartósságról jutott eszembe a férjem története, akinek még a húszas évei elején kellett betömni egy fogát. Meg is csinálta lelkiismeretesen a fogorvos, tavaly volt csak vele probléma. Amikor elment a mostani fogorvosához, nagyon elcsodálkozott a doki, hogy mikori a tömés, mert már nagyon régen nem használják ezt az anyagot. A férjem büszkén mesélte neki, hogy még az egyetem alatt csinálta neki a házban lakó fogorvos néni és hosszú évtizedeken keresztül kitartott. Ideális esetben minden fogtömésnek ilyennek kellene lennie, de hát a valóság soha nem az ideális eset.
Az öltöny próbája az esküvő
Az időközben lezajlott esküvőről csak annyit mondhatok, hogy szem nem maradt szárazon. A fiatalok gyönyörűek voltak, igazán összeillenek. A nővérem sírt is rendesen, de persze csak örömében. Mondjuk megértem, igazán fess volt a fia az új öltényében. Végül az általam ajánlott öltönyház lett a befutó, nagyon jó áron varrtak öltönyt az unokaöcsémre. Mintha csak rá öntötték volna, igazi mesebeli hercegként festett benne. A lagzin sem volt semmi gond, az öltöny és a fogtömés is szépen vizsgázott; utóbbi a mai napig a helyén van. Sajnos nem mindenki volt ilyen szerencsés, bár a következő történet inkább mulatságos, mint szomorú.
Alacsonyan száll a műfogsor
Az ifjú menyasszony olyan szerencsés, hogy még él a nagymamája, így természetesen ő is ott volt az esküvőn és a lagzin is. A lagzin a menü egyébként hagyományos magyar ételekből állt, mindkét családban fűszeresen-magyarosan főzünk, így ez nem is volt kérdés. Kezdésnek forró húslevest szolgáltak fel, amit bizony rendesen meg kellett fújni. Így is tett a menyasszony nagymamája, azonban akkora beleéléssel fújta a levest, hogy kiesett a műfogsora. De úgy, mint az interneten fent lévő videókban, kirepült, majd bele is placcsant a levesbe. Egy asztalnál ültünk, így élőben követhettük az eseményeket a férjemmel. Én csak elmosolyodtam az eseten, a férjem azonban olyan jót derült rajta, hogy még hosszú percek múltán is a könnyeit törölgette. Szegény nagymama rettenetesen zavarba jött, de megnyugtattam, hogy megesik az ilyesmi és amúgy sem sokan voltunk szemtanúi a mókás esetnek. A nyugtatónak szánt szavaim hatását mondjuk nagymértékben rontotta, hogy mellettem a visszafojtott nevetéstől vöröslő fejjel rángatózott a férjem, de jól bokán rúgtam az asztal alatt. Egyébként ő is nagyon jól festett az öltönyében, bár mi nem most varrattuk. Minden esetre azért figyelmeztettem, hogy ne hanyagolja el a testmozgást, mert ha kihízza ezt az öltönyét, varrathat megint egy újat. Bár most már tudjuk, hova érdemes menni öltönyért.
Minden jó, ha a vége jó – vagy ha kitart a fogtömés
Összességében nagyon jól sikerült az esküvő. Persze nem csak azért, mert én ajánlottam az öltönyöst. Kitett magáért az ifjú pár, minden álomszép volt, a lagzi pedig igazán vidám hangulatban telt (főleg a férjemnek, aki egész este emlegette a nagymama műfogsorát). Az esküvő után vissza kellett mennie az unokaöcsémnek kontrollra a fogorvoshoz, aki szerencsére mindent rendben talált, így egy ideig remélhetőleg nem lesz szükség a fogorvos szakértelmére. A nővérem rettentő büszke volt a fiára, bár volt is miért, az unokaöcsém kész férfivá cseperedett. Lehet, hogy hamarosan már apa is lesz. Ha a keresztelőre valakinek kellene egy új öltöny, vagy egy megbízható fogorvos, tudok ajánlani mindkettőt.