Egy idilli szerelem története
A párommal nagyon harmonikus kapcsolatban éltünk, minden a legnagyobb rendben volt köztünk. Hét varázslatos éve ismertük egymást, jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett. Mindent ő jelentett a számomra: egy személyben volt a legjobb barátom, a legnagyobb bizalmasom, a legvadabb szeretőm. Egy nyári bulin ismerkedtünk meg a Balatonon, mint kiderült, egy baráti társasághoz tartoztunk. Amíg a többiek jót táncoltak, buliztak a vízparton, addig mi hosszan sétáltunk, órákig csak beszélgettünk és élveztük egymás társaságát. A hazatérés előtt számot cseréltünk, és Pesten folytattuk tovább a találkozást. Rövidesen összeköltöztünk, és a legkülönfélébb kalandokon mentünk át együtt. Hét év után aztán Valentin napon megkérte a kezem és örömmel mondtam igent neki.
Balhé a ruhaszalonban
Nagy boldogságban elkezdtük szervezni az esküvőnket. Az első és leglényegesebb dolog persze a dátum és a helyszín mellett a ruha volt. Mivel nyáron ismerkedtünk meg, nyári, Balaton parti esküvőt szerettünk volna. Ehhez lazább, légiesebb ruhát és öltönyt szerettünk volna választani. Általában mindenhova együtt mentünk, de akkor másképp történt. Az öltönypróba előtt laza estét tartott a haverjaival, és egy régi jó cimborájánál aludt el. Onnan érkezett az öltönypróbára, de valami nagyon furcsát vettem észre rajta. Ingerlékeny volt, félrebeszélt, alig lehetett vele szót érteni. Rövid látogatás után gyorsan távoztunk a szalonból, és hazáig veszekedtünk a történteken. Otthon aztán durcásan magára zárta a hálószoba ajtót és aludt estig.
Az alkoholizmus tüneteivel szembesültem
Vigasztalhatnám magam azzal, hogy ezt biztos csak egy átdorbézolt éjszaka okozta fáradtság váltotta ki belőle, de sajnos a jelek nem erre mutattak. Egyre gyakrabban megismétlődött, hogy borgőzös lehelettel találkoztam vele otthon, hogy üvegessé vált a tekintete, hogy agresszívan szólt hozzám. Sosem viselkedett így az előtt, én pedig nem értettem, mi történik körülöttünk. Ahogyan szomorúan elpanaszoltam a bánatomat az egyik legjobb barátnőmnek, nagyon tapintatosan, de arra hívta fel a figyelmem, hogy az alkoholizmus tüneteit soroltam fel épp az imént. Sem a fülemnek, sem az eszemnek nem akartam hinni, pedig akkor már tudtam, hogy amit Tünde, a barátnőm kimondott, azt valójában én is sejtettem.
Kétségbe estem. Mit lehet ilyenkor tenni? Tünde szerencsére a szakavatott szemével nézett a problémára, ugyanis orvos, és sok alkoholizmussal küzdő beteggel is volt már dolga. Ő ajánlotta a figyelmembe a Felépülőket, ahol az egyik orvos kollégája is dolgozik és az alkoholizmus tüneteit mutató betegekkel foglalkozik. Tünde azt javasolta, az esküvőt is halasszuk el, fontosabb, hogy Gyuri, a vőlegényem ne érezzen a szükségesnél nagyobb nyomást magán. Együtt túllehetünk ezen, ráadásul a Felépülőknél olyan szakemberek foglalkoznak a betegekkel, akik közül páran maguk is átestek ezen a betegségen. Az alkoholizmus tünetei valakinél gyengébben, valakinél erősebben jelentkeznek, de minden esetben szakemberhez kell fordulni, ezt tanácsolta Tünde. Én pedig hazaérve gyorsan rá is kerestem erre a csapatra.
Ebben a megoldásban bízunk
A Felépülők 28 napos tréninget javasol azok számára, akik ezzel a szenvedéllyel küzdenek. Ráadásul a párok vagy a családtagok is részt vehetnek ezen a bentlakásos tréningen. Este, mikor Gyuri hazaért, leültem vele beszélgetni erről. Először megijedt, úgy sírt, mint egy kisgyerek, de végül beleegyezett abba, hogy vágjunk bele közösen. Azt mondta, ő is érzékelte az alkoholizmus tüneteit magán, és nagyon rosszul érzi magát tőle. Az esküvőt egyelőre természetesen elhalasztjuk, most Gyuri felépülése a legfontosabb. Bízom benne, hogy hozzáértő segítséggel mi is rendbe jövünk majd.